2015. július 27., hétfő

Vele vagy ellene?


Honnan lehet tudni, hogy elkezdődött egy folyamat, ami váláshoz vezethet? Vajon meg lehet állítani ezt a folyamatot vagy már menthetetlen?

Két ember együttélése azt jelenti, hogy nem egymás mellett hanem egymást segítve, támogatva, figyelve egymásba olvadva élni. Ha ez kezd bomlani, akkor már az elején figyelni kell, hogy vajon hogyan jutottunk el ide és mit lehet tenni a megfékezéséhez.

Látszanak a jelek. Egyre több kritika hangzik el, a másik degradálása, szemrehányások és elégedetlenség. A tisztelet hiánya felléphet, amikor már nem számít, hogy megbántódik-e vagy sem, sőt az a jó, ha bánthatom. Ha megalázzuk a másikat, ha már nincs kegyelem.

Persze védekezünk, elzárkózunk és bezárkózunk. Nem tudunk és nem is akarunk már figyelni a másikra csupán magunkra és a saját magunk lelkére vigyázunk, hogy ne sérüljünk. A másikat kizárjuk és az intimitás megszűnik szinte teljesen közöttünk. Elfelejtjük, hogy a másiknak vannak jó tulajdonságai is, amiért megszerettük csupán a negatívra fokuszálunk.

Vajon innen vissza lehet-e még fordulni és újra egymásra felé tekinteni nem csupán magunkra?



Igen, lehetséges, de csak akkor ha valóban mindketten ezt akarjátok és kétségek nélkül szeretnétek együtt maradni. Nem csupán praktikus okok miatt hanem az elköteleződést komolyan véve, kompromisszumra hajlandóan és emberi kommunikációra fogékonyan és a szeretet erejében bízva, együtt tovább menni az úton.

Lehetséges, hogy nagy empátiával újra a másikat is figyelembe véve kezdjük építeni a kapcsolatot. Ehhez kell idő és figyelem, türelem és hit. Hinni benne, magamban, kettőnkben és előre tekintve a szép és jobb jövőt célul kitűzve feledni a múltat. A jövő érdekében megtanulni kommunikálni úgy, hogy az ne fájjon, ne okozzon sebeket hanem inspiráló, lelkesítő, erőt adó és szeretet teljes legyen.

Máskülönben a kapcsolat váláshoz vezet, gyűlölködéshez és megsebzéshez, amiben mi is sérülünk nem csak a másik. Hogy kinek van igaza, ki kezdte és hogyan jutottunk idáig? Tanuljunk belelő és ne csak hárítsunk, hanem gondoljuk végig a másik nézőpontját is, mert biztosan van igaza neki is nem csak neked.

Bújjunk kicsit a másik bőrébe és próbáljuk meg átérezni az ő életét is és ha valóban őt akarjuk, vele akarunk élni, akkor segítsük egymást.

Segítesz még egy idegennek is, hát akkor a szerelmednek? Annak, akit valaha öleltél és remegtél érte, azt nem akarod segíteni? Bántani könnyű, de nagylelkűnek lenni és megoldani a problémát már nehezebb viszont hálásabb dolog.

A kapcsolatod harctérről átváltozhat a szeretet szigetévé, de nem magától. Nem csoda folytán hanem Te és Te oldhatjátok meg. Ti ketten tudjátok elrontani vagy megszépíteni.

Miben szeretnél élni a földi pokolban vagy a földi paradicsomban? Rajtatok áll...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése