2014. január 23., csütörtök

Úton vagy?




Meghallani, megérteni, tudni és megvalósítani. Ezek nélkül nem tudunk segíteni önmagunkon. Sokszor az első három már megvan, de még mindig ott van az a bizonyos megvalósítás, ami nélkül hiába tudjuk mit kell tennünk, ha nem tesszük meg, mert olyan nehéz.

Nehéz, kétségtelenül az. Kár lenne tagadni, hogy nem könnyű javítani magunkon, csiszolni, mert olyan kemények vagyunk és fixek néha a nem megfelelő tulajdonságainkat illetőleg, hogy rémisztő lehet az önkritika. Azonban nem lehetetlen a változás csak lemondás, türelem és fegyelem kell hozzá. 

Önfegyelem.

Ha tudod mi a célod és azt el szeretnéd érni, akkor már csak az apró, egymást követő lépéseket kell leírnod. Mit kell ahhoz tennem, hogy ne legyek ebben a helyzetben? Ehhez néha szükség van segítségre, aki irányt ad, de csak akkor tud bárki az útra vinni, ha tudod a végcélt és elhiszed, hogy lehetséges. Elhiszed, hogy ez az út bár most még ködös számodra, de hamarosan már minden átlátható, tiszta képet fog mutatni.



Látom, amikor valaki valóban maghallja a tanácsom és látom, hogy hallja, de nem érti vagy nem ért egyet velem, de azért, mert az annyira nehéz. Nehéz az út és inkább marad a régin, mert bár az is nehéz, de legalább megszokta.


Azt gondolom nem szabad megvárnunk, amíg már annyira nehéz egy helyzet, hogy nincs más, mint a változtatás. Inkább tegyünk hamarabb lépéseket, amikor még nem annyira feszít, nyom annak a súlya.

Mindig van kibúvó és mindig találunk feloldozást. Van, hogy jobban vagyunk és akkor azt hisszük, hogy nem is olyan nehéz és rossz ez. Van, hogy erősnek érezzük magunkat, de a másik nap már minden olyan borús. Talán ismerős ez mindannyiunknak. Ez csupán az elménk játéka velünk, ami megvezet és becsap. A lényeg azonban ugyanaz: még nem vagy az úton.

Ilyenkor kell az önfegyelem és a végcél megerősítése. A megvalósítás pedig már gyerekjáték lesz.



  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése