2013. október 30., szerda

Tűzpróba


Hogy lehet az, hogy minden olyan szépen indul és aztán valahogy mégis elromlik? Hol rontjuk el? Mikor kell nagyon észnél lenni és tudni, hogy na ebből baj lehet? 

A társad a hátországod, a megnyugvást adó és az igazi örömforrás. Hiszen ő az, aki előtt elgyengülhetsz, aki látott már remek passzban és pocsékban. A párunk mellett tudunk igazán ellazulni, belőle töltekezni, neki adni öröm és az otthon melege igazi energiaforrás. 


Amikor elindul egy kapcsolat, akkor az olyan, mint a tűzgyújtás. Először összegyűjtöd a hozzávalókat, majd meggyújtod és megpróbálod életben tartani a tüzet. Talán néha csak pici a parázs, de nem aludhat ki. Mindig életben kell tartani, mindig újra és újra figyelmesen és türelmesen élesztgetni kell, hogy aztán megmelengessen minket a tűz melege. 




Nincs nap, ami kellő odafigyelés nélkül telik el, mert a beszélgetés és törődés elengedhetetlen mindannyiunk életében. Nem csak az első udvarlási, ismerkedési stádiumban hanem végig kell tartani azt az irányt, amin elindultunk. Mindig kell gyűjtögetni a fát, mindig van vele munka és néha még talán fárasztó is, de az eredmény mindenért kárpótol.

Mert a parázs mindig ott kell legyen. Néha picit kissebb a láng, olykor az égig ér, néha égető máskor meg csak épp megmelenget.

Tehát a válaszom: ott rontjuk el, amikor nem törődünk a társunkkal napi szinten, lelkesen és teljes odaadással. Amikor rutinná válik az életünk és elfelejtkezünk arról, hogy meg kell állni néha (vagy inkább gyakran) egy ölelésre, meghitt órákra és amikor nem kell mással foglalkozni csak egymással.


Ha erre figyelünk, akkor garantáltan nem lesz semmi okunk panaszra és sírásra, mert mindenki boldog lesz.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése