2013. április 4., csütörtök

Hála nekünk


Bármilyen tökéletesnek is tűnhet a párkapcsolatod lehetnek olyan apróságok, amin el lehet csúszni. Pláne, ha esetleg nem a legideálisabb. Mik azok a sarkalatos pontok, amire figyelni jó, ha harmóniát és boldogságot szeretnénk érezni az életünk mindennapjaiban?

Véleményem szerint három dolog van, ami nagyon fontos.

Az első a szeretet és az abból fakadó tolerancia. Tolerancia, a másikra való ráhangolódás és tiszteletben tartása elengedhetetlen. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy nekünk van minden helyzetben igazunk, hogy a mi álláspontunk az egyetlen és járható út. Szeretjük azt gondolni, hogy a sérelem ami ér, az semmihez sem fogható, de amit mi teszünk az bocsánatos bűn.Mielőtt bármit is mondanánk, tennénk és kritizálnánk nézzük meg kissé messzebbről is, hogy tényleg csak az az egy alternatíva létezik-e, amit mi kitaláltunk. Vizsgálódjunk és merjük beismerni, ha tévedtünk, hibáztunk.

Nagyobb erény a beismerés, mint a harc akkor is, amikor már rég nincs esetleg igazunk.



A második dolog a kellő időráfordítás és a megfelelő törődés. Sajnos nagyon sok esetben látom, hogy a párok szinte alig tudnak időt szánni egymásra. Sokat dolgoznak, nagy a stressz és ha van is apró szabadidő azt a sport, szépítkezés vagy a barátok veszik el... Meg kell találnunk az egyensúlyt, a mértéket és a megfelelő sorrend felállítását, ami a párkapcsolatunkat segíti, építi. Ha valamit elhanyagolunk az nem fog magától fejlődni és nem lesz kielégítő. Ha nem ápolod, ha nem gondoskodsz, ha nem szánsz elég figyelmet arra, ami fontos, akkor az nem is hálálja meg.

Szánjunk kellő időt és adjunk annyi törődést, ami szükséges és amire valóban igény van ahhoz, hogy mindenki elégedett lehessen. Tegyük elégedetté a másikat, aminek a visszahatása önmagunk elégedettsége lesz.



A harmadik dolog a kommunikáció. Merjünk beszélgetni, akarjunk megnyílni, akarjuk hallgatni a másik véleményét. Beszélgetés nélkül, vélemények ütköztetése nélkül nem tudunk fejlődni és nem fogjuk megismerni a másik igényeit, sérelmeit, fájdalmát, örömét. Vagyunk úgy páran, hogy fontosabb a nyugalom és nem szeretünk konfrontálódni, ezért nem mondjuk el, ami bánt. Inkább gyűjtögetjük, ami viszont valahol mégis csak elraktározódik és egy adott pillanatban előtör. Akkor viszont a másik fél nem érti, mi történhetett. Eddig nem szóltál, akkor most mi a baj?

Néha lehet vitázni, ellenkezni és szembeszállni. Lehet belemenni a harcba, hogy aztán ismerve a másik véleményét is tudjunk változtatni, fejlődni. Éljünk ezzel a képességünkkel és ne dugjuk a kis fejünket a homokba, mert az nem a megoldás kulcsa. 
Tiszteljük meg a másikat azzal, hogy meghallgatjuk és próbáljuk megérteni az ő álláspontját is. Próbáljuk meg átérezni az ő viselkedését is és szeressük akkor is, ha hibázott hiszen mindenki hibázik és egyikünk sem vétlen.

A kulcs a kezünkben van. Szeretettel, toleranciával, időt és erőt nem sajnálva építeni a kapcsolatunkat azzal az emberrel, akivel az életedet kötötted össze. Ha ez volt a terved, akkor ragaszkodj hozzá és tegyél minden nap valamit azért, hogy szebbé tedd a napjait és elégedettebbé az életét. Ezáltal a tied is sokkal szebb és kerekebb lesz.


Légy hálás, legyen hálás neked.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése