2013. március 21., csütörtök

Picit lépek, de előre visz


Nem ez az első alkalom, hogy erről a témáról írok, de azt látom, hogy nem könnyű megvalósítani. Ezért azt hiszem nem lehet eleget beszélni erről.

Ez pedig a boldogság. Mi is az és honnan várjuk? Vajon kívülről érkezik majd és bármikor betoppanhat, vagy magamban kell keresnem? Hol lehet megtalálni és meddig lesz majd az enyém?

Megtalálni bárki és bármikor megtudja. Most is, épp ott ahol vagy. Pont abban a helyzetben amiben vagy! Sajnos azt tapasztalom, hogy többnyire mi emberek kívülről várjuk a boldogítást. Semmit se kelljen tennem, de találjon rám és adjon sok jó pillanatot nekem. Azonban a boldogság nem függ kedvező pillanattól és pénztől. A boldogságot belül, a lelkedben kell érezned. A hálát, hogy épp történik veled valami, ami hozzáad az éltedhez, ami tanít és javít rajtad. 


Nem számít, hogy elégedettek vagyunk-e épp, csak az a fontos, hogy hozzuk ki a legjobbat a pillanatból. Mi teremtjük meg a harmóniát, mi kell, hogy adjunk sok szeretettel energiát másoknak és abból lesz nekünk is boldogságunk. Ha azt várom, hogy a párom tegyen boldoggá, az lehetetlen. Lehetetlen akkor, ha én nem vagyok elég befogadó. Ha semmi sem elég és a minden is kevés.

Emlékszem drága nagyimra, akit nagyon sok baj ért élete során, de mindig derűs tudott maradni. Nem gondolt magáról sokat, de azt tudta, hogy az apróságokban rejlik a boldogság. Összességében nem lehetett volna boldog, semmi oka nem volt rá. Ő mégis az volt. Szerette a tűzből kipattanó szikrákat nézni, a meleg kenyeret, amit sütött. Szerette, hogy olyan jó étvággyal eszünk. Szerette a csendet és a kacagásunkat, még a sírásunkat is és egyáltalán szerette a nehézségek ellenére az életet.

Ha mélyen magunkba nézünk vajon értékeljük-e valójában a dolgokat vagy mindig többre és másra vágyunk? Akarunk-e elégedettek lenni vagy inkább mindig a hiányra fókuszálunk? Szeretünk élni vagy csak túl akarjuk élni?


Mindannyiunknak megvan a maga traumája, nehézsége és jellemhibája. Korlátaink vannak és félelemeink, gátak, amik nehezítik a haladást, de attól még haladni kell. Lehet haladni komótosan, szomorúan és lelkesen, de azt hiszem az utóbbi kellemesebb.

Tegyük a saját és mások életét is szebbé, boldogabbá. Keressük és találjuk is meg a szépségét az életünknek és ne csak keseregjünk. 

Van problémád? ------> Oldd meg!------> Így már nincs problémád----->Boldog lehetsz

Van problémád?-------> Van, de nem tudok változtatni rajta------> Akkor min aggódsz? ---->Boldog lehetsz


És ez ennyire egyszerű. Próbáljuk meg eszerint élni az életünket és ha apró is az a lépés, de legalább előre visz. 


 

    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése