2013. február 20., szerda

Álmodj királylány...


Mindannyiunknak vannak problémáink és nehézségeink. Vannak téves döntéseink és félreértelmezések. Keressük a személyiségünket és próbálunk a legjobb emberek lenni, amennyire ez lehetséges - legalábbis reményeim szerint.

Mégis néha csalódunk magunkban nem csak másokban. Csalódunk, mert nem tudtuk megoldani az adott problémát úgy, hogy az valóban jó legyen mindenkinek. Mi nők érzelmesek vagyunk és egyben analitikusak is. Egyszerre vagyunk képesek használni mindkettőt, de természetesen inkább hajlunk az érzelmes megközelítés felé.

A férfiak azonban egyszerre csak az egyiket tudják használni. Többnyire persze analitikusak, racionálisak és ha olykor mégis érzelmesek, akkor vagy nagyom imádjuk őket vagy furcsáljuk. Sok nő nem érti, hogy hogyan tud a párja annyira racionális lenni és higgadt, vagy épp mindig olyan logikus. Mások pedig nem értik, hogy a párjuk miért olyan túláradó, érzelgős.

Mindannyiunkban ott lapul mindkét nem egy-egy sajátossága, de hogy kiben milyen mértékben az már változó. Azonban nem árt tudnunk, hogy alapvetően különbözünk és jó ismerni azt is, hogy miben. 



A nőies nő nem baj, ha türelmes és képes várni. Várni türelemmel és szeretettel. Adni önzetlenül, ha kell, de önmagát is szeretve élni. Manapság azt gondolom a legnagyobb kihívást a türelem jelenti. Kinek tetszik egy hisztis és kényeskedő, türelmetlen királylány? Követelőző és elvárásokkal teli? Makacs és erőszakos?

Kevés embernek szerintem. De vajon kinek tetszik egy olyan királyfi, aki nem elég érzékeny a szépre és romantikára. Aki nem tud bókolni és szép szavakkal illetni a királylányt? Kinek tetszik az, hogy a királyfi kényes és harc helyett sírdogál. A sárkánnyal ki fog szembeszállni akkor. Ki menti meg akkor a királylányt?

Ha tudjuk a szerepünket és a helyünket, ha képesek vagyunk látni magunkat és a hibáinkat, akkor van esély az események alakítására a megfelelő módon.  


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése