2012. július 26., csütörtök

Elkülönülés


Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen egy igazán vonzó nő? Hogyan tudnám fenntartani az érdeklődését a páromnak magam felé évek múltán is? 

A szépség nagyon relatív és mint ilyen, kár is lenne erre tenni a fókuszt. Ami viszont fontos az a megjelenés igényessége és a tisztaság fontossága. Azonban, amikor erről írok nem csak a test tisztaságára gondolok, hanem a szívünk tisztaságára is. Ha igényesek vagyunk, akkor az igény elsősorban a lelkünk őszinte megnyilvánulásánál kezdődik és persze nem feledkezhetünk meg a testünkről sem. Amit karban kell valamilyen formában tartani a megfelelő étkezéssel, pihenéssel, mozgással és szép ruhákkal.

Sok nagyon szép embert, férfit nőt látni manapság, akik nagyon sok gondot fektetnek a a testükre, külsejükre. Mintha csak azon múlna minden. Amikor pedig beszélgetésre kerül sor és meg kell nyilvánulni, nagy a csalódás olykor. A szépség belülről fakad és ez nem frázis, hanem tény. Az őszinte és szeretetteljes, odaadó lelkületű ember olyan szép és sugárzó tud lenni, mint a legfényesebb csillag. Fénye van és ez kicsillan minden környezetben.


Ez nagyon fontos egy párkapcsolatban is. Adjuk önmagunkat és legyünk nagyon gondoskodóak magunkkal és a másikkal szemben is. Az az ember, aki figyel magára és nem zsákmányolja ki sem a testét sem a lelkét, az tud megfelelően figyelni a társára is. 

A másik fontos és lényeges pont az elkülönülés képessége. Ha azt érezzük és úgy élünk, hogy a másik fél nélkül nincs értelme az életünknek, akkor nagyon kiszolgáltatottá válunk és szinte már függővé. Függni pedig senkitől és semmitől nem jó. Ha függsz bármin is, akkor nem hiszed el, hogy képes vagy boldog lenni anélkül is. Pedig valójában képesek vagyunk rá. Nagyon vonzó az az ember, akin érzed, hogy nincs kiszolgáltatva lelkileg neked. Akin érzed, hogy tartása van és egyedül, magában is tud boldog lenni.

Vonzó az a nő, akinek nem kell koldulnia a szeretetet, mert tudja, hogy nincs rá szüksége. Adjunk teljes szívünkből szeretetet, de ne vegyük magától értetődőnek, hogy mindig épp az az ember szeret minket, akit mi is. Tudjunk tovább lépni, ha arra szükség van és tudjunk boldogságot érezni a puszta létezésünktől is, ami oly sok tapasztalattal és tudással halmoz el minket.


Szeressük Istent! Önmagunkat és a világot a maga hibáival és bájával együtt.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése