2012. április 1., vasárnap

A boldogság virágai


Miért lehet az, hogy olyan sokan csak kergetik és vágyódnak a boldogság után, de soha sem érik azt el? Mi lehet annak az oka, hogy nem tudnak boldogságot érezni a szívükben és nem tudják az életet élvezni? Miért teher az élet és hogyan lehetséges azt vonzóbbá és boldoggá tenni?

Aki kergeti és keresi az már tévúton jár, hiszen hol máshol lenne is a boldogság magja, mint a lelkünk mélyén. Ott szunnyad mindenki szívében az az apró magocska, ami csak arra vár, hogy gondozgasd és ápolgasd és végre ki tudjon nyílni megmutatva magát teljes pompájában.


A boldogság legszebb pillanatai nem akkor érnek el minket, amikor annyira várjuk és feltételekhez szabjuk. Nem kívülről kopogtat, hogy engedd be, hanem belülről dobban meg és kéri, hogy engedd ki. Ott a szíved mélyen keresd, ott ahol olyan sok élmény lakozik és tapasztalat, melegség és szeretet. A boldogság megterem, amennyiben gondozod és táplálod apró, de lelkesítő dolgokkal. 

Mik ezek a dolgok? Hogyan kell előcsalogatni a magból a bimbót majd a virágot? Ugyanúgy,  mint egy jó kertész teszi. Először biztosítja a megfelelő talajt, majd locsolgatja, fény felé fordítja és szeretgeti. Ezt kell tennünk nekünk is, hogy a boldogságot megérezzük a hétköznapinak tűnő és látszólag "semmi sem történik" pillanatokban is. Minden, ami körülölel minket ad valamit nekünk. Információt, üzenetet, szépséget, lélekmelegítő pillanatokat és ehhez nem kell elmennünk a világ másik felére. 


Itt és most, ha körül nézel biztosan tudsz okot találni, hogy mosolyogj és feltöltődj szeretettel és boldogsággal. Fúj a szél, de azért süt a napocska is. Hideg van picit, de holnap már jobb lesz, ma pedig tudsz pihenni az otthonodban. Talán kórházban vagy, de jó kezekben, ahol segítenek neked, hogy meggyógyulj. Talán félsz valamitől, de le tudod győzni és utána milyen jó érzés lesz felszabadulni a kötelék alól. Fáj valamid, de tudnod kell, hogy sokkal rosszabb lenne ha nem fájna, mert akkor nem tudnád, hogy valami nincs rendben.

Mindenkinek van oka arra, hogy boldog legyen csak meg kell látnia a felszín alatti mélységet is. Az elméd becsap és azt mondja: - Minek örüljek, hiszen annyi bajom van, hogy ki sem látszom belőle? Semmi sem jó! Ez nem igaz. Csak rajtad múlik, hogy az önsajnálat vagy a lelki boldogság gondozója akarsz lenni. Szeressük magunkat annyira, hogy nem tesszük tönkre az életünket állandó szomorkodással és tépelődéssel, helyette az önsegítés és a boldogság táplálása lesz a fő elfoglaltságunk.

A talaj a szeretetteljes lelked, a virág pedig a gondolataid, meditációd, amiket te fűzöl egy csokorba, hogy megajándékozd vele magad és másokat nap mint nap.


  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése