2012. április 26., csütörtök

A könny egyszer felszárad


Elhagytak, de te még nagyon szereted őt és nem tudsz nélküle élni? Hogyan tudjuk feldolgozni és túllépni a szakítás fájdalmas időszakát? Mik azok a dolgok, amik átsegítenek a szomorúságon és újra élettel teli leszel?

Sokunkkal megtörtént már, hogy elhagyták és nem volt kegyelem: nélküle kellett folytatni az életet. Anélkül az ember nélkül, akiben hittél és feltétel nélkül szeretted. Nélküle kell felépíteni újra az álmaidat és tartalmat adni a napoknak. Nem könnyű és sok ember bele is bukik, de mi ezt nem követhetjük el.

Az első és szerintem legfontosabb, hogy legyen méltóságunk és tartásunk akkor is, amikor épp összeomlani készülünk. Lehet sírni és elmondani a fájdalmunkat, kérdezni és megbeszélni is fontos, de nem szabad megalázkodni és méltatlan helyzetbe hozni magunkat. Ugyanis, ha valaki menni akar és nem szeret annyira, hogy kitartson melletted, akkor nincs mit tenni. Nem ragaszkodhatunk valakihez, nem kapaszkodhatunk olyan emberbe, aki leráz magáról és hátat fordítva menni akar.


Fáj és nehéz, de a másik döntését el kell fogadnunk. Lehet, hogy nem tisztességes és becsapott, de akkor meg örülnünk kell annak, hogy ez kiderült és végre kinyílt a szemünk. Minden változás és újrakezdés nehéz és tele van apró buktatókkal, amikben olykor elesünk, de később már haladunk szépen tovább. A sírás felszabadít és a dolgok elemzése is segít. Talán nem láttunk tisztán, talán csak hitegettük magunkat vagy épp minket hitegettek, de ez többé nem fordulhat elő. Ha őszinték vagyunk magunkhoz sokszor bizony nagyon is tudjuk, hogy mi fog történni és meg is történik. 

A másik fontos dolog, ami a feldolgozáshoz szükséges az az elengedés. Elengedem a közös múltat, nem dédelgetem az emlékeket és próbálok a mára koncentrálni. Ma még fáj, ma még sírok, de ez napról napra jobb és jobb lesz. Ha nem merülünk el az emlékek tengerében, akkor tudunk a jelenünkkel és majd a jövőnkkel is foglalkozni.


Aki elhagy téged az nem szeret eléggé, az nem azt az utat akarja járni, amit te. Az nem érdemel meg téged, neked pedig örülnöd kell a bizonyosságnak, hogy más utad van. Isten mindig tudja, hogy a jelek amiket küld érthetőek és nyilvánvalóak csak szeretjük hitegetni magunkat, de ezzel vajon kinek használunk? Magunknak nem az biztos csak hátráltatjuk az életünket. 

Nem szabad az elhagyott szerepben létezni, hanem csak a szerencsés szerepben szabad, mert az vagy! Megtudtad, hogy kivel van dolgod és ezért hálát és szeretet érdemes érezni. Nehéz és fájdalmas, de csak addig, amíg nem érted meg, hogy mindez érted van és a te életed most lesz esélyes egy jobb sorsra. Ehhez kívánok sok erőt és hitet, őszinteséget önmagadhoz, tartást és mosolytól csillogó szemeket! 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése